Ébredjetek!

Egy 2023-as írásomat vettem elő kíváncsian arra, mennyire aktuális a mai helyzetben az akkori megszólítottak, a szülők és vezetők körében. Úgy láttam, ennél akuálisabb nem is lehetne, ezért most (kis fésülés után) újra közreadom.

2014 óta próbálunk néhányan ébresztőt fújni a szülők, poltikai és szellemi vezetők felé. Pontosan tudtuk, és figyelmeztettünk, hogy előbb-utóbb eljön ez az idő, ami most eljött. Sajnos azonban visszhang nélkül maradt minen párbeszédre hívásunk, ébresztgetésünk.

Voltak, akik valahogy maguktól meghallották, amit Isten már a Tórában is világosan elmondott, és mint minden igazság, ez is áll ma is. Ő a szülőkre ruházta a gyermek nevelésének a felelősségét. Aztán a történelem úgy hozta, hogy egyre inkább az állam, az iskola vette át. De az elmúlt évtizedekben már a vak is láthatta, hogy nem jó ez így. 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (UDHR, Art. 26 (3)) kristálytisztán alapvető emberi jogként kimondták, a Gyermekjogi Charta (CRC) 29. cikke pedig szó szerint nekünk adta a gyermekeink neveléséhez való elsődleges jogot. (CRC 5. és 18. (1) cikkek).Ld. még CRC 29. (1) c, EU Alapjogi Charta 14. cikke, stb.

Ezt aztán kötelezően átvette a magyar Alkotmány is (a nemzetközi jogi vonatkozásokról és a jogfilozófiai levezetésekről írok máshol), bár a joggyakorlat az elmúlt években ezt gyakorlatilag teljesen kiüresítette (erről is írok máshol).

Istentől kapott felelősség és jog. Mit kezdtek vele a legtöbben? Elfogadták, hogy a saját gyermekeinket idegenek összegyűjtsék, és padokba tolva vadidegen családok ismeretlen erkölcsi hátterű kortársaival együtt a nap legjelentősebb részében beavatkozásuk, rálátásuk nélkül ki tudja, milyen hatások érjék őket. Sajnos azért túl sok az is, amiről elcsepegtetve tudnak. Az iskolai pornónézés például tavaly (2023) már 4. osztályos évfolyamoktól járványszerű volt, és ma is az, egyházi fenntartású iskolákban is (ezt hivatalból tudom).

És mégis, a szülők, keresztények többsége is azzal áltatta magát, hogy jó ez így. Vagy legalábbis nem tehetünk semmit. Megnyugtatóan hangzott, és sokan inkább elhitték, hogy majd az állam megvédi a rossz befolyástól a gyerekemet, habár látták, hogy ez fából vaskarika. Tény, hogy az internetes telefon 4. osztálytól ott van (persze más kérdés, miért nem oldották meg, hogy ne legyen). Tudok iskolát, ahol megcsinálták, de elenyésző ezek száma.

Az Alkotmány, mivel nemzetközi jog kötelezi rá, kimondta, hogy a szülők joga a gyermek nevelésének meghatározása.

Mi lett ebből? A legtöbben elaltatták magukat azzal, hogy ez a jog a központi tanmenet szabadságtalan tankönyvei és zsúfolt tantermeihez való joggal egyenlő. Hogy az oktatás szabadsága annyi, hogy szűk keretek közt talán választhatok, melyik intézményben teszik ezt a gyermekemmel.

És aki ezt a jogot a valódi tartalma szerint érti, és aki meghallotta Isten megbízását és a rábízott felelősséget gyerekeivel kapcsolatban, azt fenyegették, előállították, és gyerekbántalmazás vádjával nézett szembe. Ezt kevesen vállalták. Viszont sokan -ezt megelőzendő – elhagyták Magyarországot, olyan helyekre költözve, ahol a szülőnek valódi jogai voltak az oktatásban.

Utoljára tavaly (2023) írtam le nyílt levélben: Szülők, ébredjetek!”

Vannak, akik hallják. Vannak csoportok, kis keresztény szülői közösségek, amelyek még a jelen körülmények közt is hitből vállalják. Most is futnak ügyek, mert a hivatal – az Alkotmánybíróság szerint is – tévesen értelmezi a szülők és a saját jogait.

Most talán végre tömegesen megértik a szülők és keresztény vezetők, hogy nem lehet tovább a fotelből nézni, mi történik napközben a gyermekeinkkel. És nem, nem elég, ha igyekszünk abban a kevés maradékában a napnak helyrerakni, ami elromlott…Ennél sokkal, de sokkal több jogunk, lehetőségünk és feladatunk van.

Most talán lesz elég erős akarat sokakban, hogy helyreállítsuk az Istentől és a nemzetközi jogtól kapott szülői jogainkat az oktatásban.

Brüsszel, 2026 októbere


Jegyzetek

Borítókép: Jean-Baptiste-Camille Corot: Gyermekét védelmező anya (1855-1858) (Forrás: Wikimedia)

Similar Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük